[ Pobierz całość w formacie PDF ]
szony kezét.
Katje, szegény Katje! Rossz hír jött Kota Radzsából. Sajnos, számodra a legrosszabb.
Az asszony megrémült.
Mi az? Apácskától érkezett? Beteg talán?
A férfi felállt, s kezét gyöngéd, óvó mozdulattal az asszony vállára tette,
Mondd már, Harald! Apácska beteg? Ne kínozz tovább!
MielQtt a férfi megakadályozhatta volna, Katje kitépte kezébQl a táviratot, és olvasni kezd-
te:
John Vanderheyden ma éjjel szívrohamban elhunyt. Minden szükséges elintézve, ideutaz-
ni felesleges. Üzletileg minden rendezve, Levél megy
Kamborg
Kamborg a Kota Radzsa-i cégvezetQ volt. Katje, amint az tQle várható volt, hangos jajve-
székelésben tört ki. Szívet tépQen sírt, zokogott. Marlen és Harald hasztalan próbálták meg-
nyugtatni. Azzal vádolta magát, hogy felelQtlenül elhagyta édesapját. Órákon át valósággal
tombolt, és egyetlen vigasztaló szó sem talált utat hozzá. Fájdalmas Qrjöngése délutánig tar-
tott, majd kimerülten nyugtalan álomba zuhant. Amikor felébredt, rögtön a gyászruhadivat
napi állása kezdte foglalkoztatni. Hosszú órákig tanácskozott egy divattervezQnQvel, akit tele-
fonon az egyik nagy ruhaházból rendelt magához.
Harald így nyugodtan átmehetett az irodába, hogy Zeidlerrel megbeszélje az apósa és üz-
lettársa halála nyomán kialakult helyzetet. P maga is nagyon fájlalta Vanderheyden elveszté-
sét. Érzéseit nem tudta oly látványosan kifejezni, mint Katje, bár talán sokkal mélyebben ér-
zett feleségénél.
Zeidlerrel minden szükségeset megbeszélt, majd hazatérve Marlennel is megvitatott egy
sor üzleti kérdést. Ilyesmi elQször került szóba kettejük között, s Harald Qszintén elcsodálko-
zott a lány alapos tájékozottságán. Ítélete világos és pontos volt. Teljes mélységükig átlátta a
dolgokat, és számos jó tanáccsal szolgált a férfinak.
Elhatározták, hogy Harald nem szakítja meg németországi tartózkodását. MielQtt megte-
hetnék a szükséges úti elQkészületeket, John Vanderheydent már úgyis rég eltemetnék. A
Kota Radzsa-i üzletmenetet a helyi cégvezetQ is megfelelQen el tudja irányítani a férfi
megérkeztéig.
Marlen azt javasolta, hogy mivel Németországban újra rend és béke van, Harald lassan
megint a hamburgi részleget tehetné a cég központjává.
Belátható idQn belül újra gondolhatsz arra, hogy Hamburgba helyezd át lakhelyedet. Elég
lesz, ha idQnként egy-egy hónapot töltesz Szumátrán. Bizonyára találsz majd megfelelQ em-
bert, akit kiképezhetsz, mielQtt elhagyod Kota Radzsát. P azután átvehetné az ottani üzlet
vezetését. A hosszú trópusi tartózkodás elQbb-utóbb amúgy is megártana az egészségednek.
Milyen okos és körültekintQ vagy, Marlen!
Elvégre valósággal összenQttem a Forst és Vanderheyden céggel. Gyakran elgondolkod-
tam már azon, nem volna-e érdemes újra idetelepíteni a központot, ahogyan ez a háború elQtt
is volt.
A férfi bólintott.
Nagyon is igazad van. Csak így szabad szemlélni a dolgokat. Néhány évre még minden-
képpen vissza kell mennem Kota Radzsába, azután azonban mindent úgy lehetne intézni,
hogy innen irányíthassam a céget.
Alaposan megrágták még ezt a kérdést, és azt is megtanácskozták, hogy milyen intézkedé-
sekre volna szükség az ültetvényeken, hogy minden rendben menjen, amíg Harald visszatér
Szumátrára.
Katje hamar kitombolta magából a fájdalom utolsó szikráit is, s az elkeseredés helyére fé-
lelmetes unalom lépett. A gyász minden szórakozástól megfosztotta, és természetesen a kerti
ünnepségrQl is le kellett mondania. Szörnyen unatkozott, mert nem volt érzéke ahhoz, hogy
felfedezze a családi tqzhely rejtett értékeit.
A legnagyobb nyugalomban és visszavonultságban telt el az augusztus és szeptember elsQ
fele. Harald számára végre igazi pihenés volt ez, Katje azonban szörnyqnek találta az ese-
ménytelenséget.
Egy napon éppen asztalnál ültek, amikor az asszony így szólt:
Egyszerqen nem bírom tovább ezt az életet! Valamit tennem kell, Harald. Csakhogy ez
itt, Hamburgban lehetetlen, ezt be kellett látnom. Talán elutazhatnánk valahová. Egyébként is
szeretnék még körülnézni Európában, mielQtt visszamegyünk Szumátrára.
A férfi egy pillanatig elgondolkodott az ajánlaton, majd így szólt:
Megértem, hogy szórakozásra vágysz, Katje, de most nem tudom hosszabb idQre
itthagyni az üzletet. Számtalan fontos és halaszthatatlan elintéznivalóm van.
Az asszony rögtön felélénkült.
Tudom, és nem is kívánom, hogy velem töltsd az egész idQt. Azt javaslom, utazzunk
együtt addig, ameddig szabaddá tudod tenni magad. Ahol útközben a legjobban megtetszik,
ott berendezkedem egy kicsit, azután pedig értem jössz. Daipah majd ott marad velem.
Harald kis ideig mérlegelte az ötletet, majd egyetértQen bólintott.
Rendben van, majd összeállítjuk az útitervet.
Katje lobogó buzgalommal látott neki az elQkészületeknek. KitqnQ hangulatban volt, bol-
dogsággal töltötte el, hogy végre elmenekülhet a hamburgi unalom elQl. Azt sem érezte külö-
nösebb szerencsétlenségnek, hogy hosszabb ideig el kell válnia férjétQl. Épp ellenkezQleg,
már a házasságot is egyhangúnak kezdte érezni, s szórakoztatónak találta, hogy néhány hetet
szalmaözvegyként tölthet el valamelyik elegáns üdülQhelyen.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]