[ Pobierz całość w formacie PDF ]
boldogság, hogy a fiamnak olyan felesége van, aki megosztaná otthonát
öreg, beteg anyósával.
- Nem Stephen kedvéért teszem. Hanem azért, mert szeretlek, és
örülnék, ha velünk volnál.
- Így még gyönyörqbb.
- Szóval velünk jössz?
Az anya lassan ingatta a fejét.
- Sajnos, drágám, lehetetlen.
- De miért?
- Stephen biztosan mondta már neked, hogy ez lehetetlen.
- Stephen kiállhatatlan. - Joy hangja élesebbé vált. - Szóba sem állt ve-
lem. Magamnak kellett kitervelnem mindent.
- Nem szabad haragudnod Stefanra. El sem tudod képzelni, mennyire
igyekeztünk rábeszélni, hogy maradásra bírjuk.
- Csak a többiek, anyám, te nem - szólt közbe Stephen.
- Tévedsz, elsQsorban én, mégpedig puszta létezésemmel. A többiek
csak hozzátették a magukét, mindenféle zsarolásaikkal. Ne gondold, Joy,
hogy azért, mert én ilyen csöndes vagyok, és távol tartom magamat a
többiek dolgától, a terveiket sem ismerem. Férjem természetesnek tartja,
mindig is annak tartotta, hogy amit Q gondol, azt gondolom én is, s ezért
úgy be-szélnek elQttem, mintha bútordarab volnék.
Joy nagyot sóhajtott.
- De azért ne hidd, hogy férjem nem szeret - folytatta anyósa. - Szeret,
még mindig. SQt, azt mondaná neked, tökéletes feleség voltam, mert
sohase szálltam szembe vele. Én azonban csöppet sem vagyok büszke
erre; s ha azt mondanád, gyöngeség volt, nem is tiltakoznék. Sokszor
fekszem éj-szaka álmatlanul, és arra gondolok, hogy valahol, valamikor
az életemben szembe kellett volna fordulnom vele. Nem tudatlanságból
voltam gyönge, nagyon is jól értettem, mi történik körülöttem. Hisz apám
óva intett, mielQtt Hitler még uralomra került. Sokat vitatkoztak
egymással: apám és Ernst, és én csak hallgattam, noha tudtam, hogy
apámnak van igaza. Ha akkor megszólalok, Karl talán még ma is élne,
Horst és Bertha pedig nem veszett volna el számomra. El tudod képzelni,
mit éreztem, amikor láttam, hogy gyermekeimbQl gonosztevQk lettek,
megszegték isten és ember törvényeit, most pedig arra készülnek, hogy
újból megszegjék? Életem, amely a felszínen olyan tökéletesnek látszik,
valójában merQ kudarc volt. És egyéb nem is maradt meg nekem belQle,
mint Stefan és Hans.
- Tudom jól, kedves fiam, tudom jól, hogy azzal ijesztgettek, belehalok,
ha elutazol. SQt, bizonyos vagyok benne, hogy még ennél is messzebb
mentek, és azt mondták, te leszel felelQs halálomért.
Stephen tenyerébe temette arcát.
- Ne féljünk a halált emlegetni. A halál nem is olyan gonosz dolog,
ami-kor az ember már öreg és kicsit fáradt. A halál gondolata csöppet
sem nyugtalanít engem, csak azt tudjam, hogy életem végén én voltam a
gyQztes.
- GyQztes - visszhangozta Joy.
- Igen. GyQztes. A háború óta eltelt esztendQket csak azért tudtam el-
viselni, mert Stefannak - szellemileg is, testileg is - sikerült egy új
világba menekülnie. Ne hagyja, hogy azzal zsarolják, rossz fiú, ha
elutazik. Láza-dásának napján igazolta iránta érzett szeretetemet, belé
vetett hitemet. Ha akkor agyonlövik, emlékét úgy Qriztem volna
szívemben, mint az egyetlen jót, amit az élettQl kaptam. De sikerült
megmenekülnie. Számomra olyan ez, mint valami csoda, válasz
imádságaimra. Aztán Stefan rád talált, és boldogan éltetek. Ezekben az
esztendQkben a ti leveleitek jelentették nekem az életet. Ott éltem
közöttetek, abban a világban, amelyet sohasem láttam, és nem is fogok
látni, nem pedig itt, ebben a házban, ahol napról napra látom, hogy újból
életre keltik azt a szörnyeteget, amelyrQl tizennégy évvel ezelQtt azt
hittem már, hogy örökre halott.
Csönd telepedett köréjük. Az anya Joyról Stephenre pillantott:
- Tehát elutazol Joyjal és Anne-nel, ugye, Stefan?
Stephen föltekintett.
- Hogyan utazzak el? Hogyan hagyjalak itt egyedül, velük?
- Egyedül voltam velük tizenöt esztendQn át.
- Akkor nem volt más választásunk. De ha most elmegyek, és valami
történik veled, életem végéig nem szabadulok a lelkiismeret-furdalástól.
- S ha itt maradsz, és úgy történik velem valami?
Stephen kétségbeesett mozdulatot tett.
- Akkor legalább melletted vagyok.
- És az vigasztalna téged, hogy öngyilkosságba kergetted az anyádat?
- Öngyilkosságba?
- Jól hallottad. Mert elhatároztam, ha itt maradsz, megölöm magam.
Nem akarom saját szememmel látni, hogyan pusztítják el az egyetlen jót,
amit az élet adott nekem. Mert ne áltasd magadat, ha itt maradsz, ez az Q
gyQ-zelmük: az apád gyQzelme, Horst gyQzelme, Bertha gyQzelme.
GyQzelme mindannak a gonosznak és embertelen erQnek, amelyet Qk
képviselnek. Horstból a minap nemcsak a bor beszélt. Igaz, ha nem ivott
volna többet a kelleténél, nem beszélt volna így Joy elQtt. De arról, amit
[ Pobierz całość w formacie PDF ]