[ Pobierz całość w formacie PDF ]
szony kez�t.
Katje, szeg�ny Katje! Rossz h�r j�tt Kota Radzs�ból. Sajnos, sz�modra a legrosszabb.
Az asszony megr�m�lt.
Mi az? Ap�csk�tól �rkezett? Beteg tal�n?
A f�rfi fel�llt, s kez�t gy�ng�d, óvó mozdulattal az asszony v�ll�ra tette,
Mondd m�r, Harald! Ap�cska beteg? Ne k�nozz tov�bb!
MielQtt a f�rfi megakad�lyozhatta volna, Katje kit�pte kez�bQl a t�viratot, �s olvasni kezd-
te:
John Vanderheyden ma �jjel sz�vrohamban elhunyt. Minden sz�ks�ges elint�zve, ideutaz-
ni felesleges. �zletileg minden rendezve, Lev�l megy
Kamborg
Kamborg a Kota Radzsa-i c�gvezetQ volt. Katje, amint az tQle v�rható volt, hangos jajve-
sz�kel�sben t�rt ki. Sz�vet t�pQen s�rt, zokogott. Marlen �s Harald hasztalan prób�lt�k meg-
nyugtatni. Azzal v�dolta mag�t, hogy felelQtlen�l elhagyta �desapj�t. �r�kon �t valós�ggal
tombolt, �s egyetlen vigasztaló szó sem tal�lt utat hozz�. F�jdalmas Qrj�ng�se d�lut�nig tar-
tott, majd kimer�lten nyugtalan �lomba zuhant. Amikor fel�bredt, r�gt�n a gy�szruhadivat
napi �ll�sa kezdte foglalkoztatni. Hossz� ór�kig tan�cskozott egy divattervezQnQvel, akit tele-
fonon az egyik nagy ruhah�zból rendelt mag�hoz.
Harald �gy nyugodtan �tmehetett az irod�ba, hogy Zeidlerrel megbesz�lje az apósa �s �z-
lett�rsa hal�la nyom�n kialakult helyzetet. P maga is nagyon f�jlalta Vanderheyden elveszt�-
s�t. �rz�seit nem tudta oly l�tv�nyosan kifejezni, mint Katje, b�r tal�n sokkal m�lyebben �r-
zett feles�g�n�l.
Zeidlerrel minden sz�ks�geset megbesz�lt, majd hazat�rve Marlennel is megvitatott egy
sor �zleti k�rd�st. Ilyesmi elQsz�r ker�lt szóba kettej�k k�z�tt, s Harald Qszint�n elcsod�lko-
zott a l�ny alapos t�j�kozotts�g�n. �t�lete vil�gos �s pontos volt. Teljes m�lys�g�kig �tl�tta a
dolgokat, �s sz�mos jó tan�ccsal szolg�lt a f�rfinak.
Elhat�rozt�k, hogy Harald nem szak�tja meg n�metorsz�gi tartózkod�s�t. MielQtt megte-
hetn�k a sz�ks�ges �ti elQk�sz�leteket, John Vanderheydent m�r �gyis r�g eltemetn�k. A
Kota Radzsa-i �zletmenetet a helyi c�gvezetQ is megfelelQen el tudja ir�ny�tani a f�rfi
meg�rkezt�ig.
Marlen azt javasolta, hogy mivel N�metorsz�gban �jra rend �s b�ke van, Harald lassan
megint a hamburgi r�szleget tehetn� a c�g k�zpontj�v�.
Bel�tható idQn bel�l �jra gondolhatsz arra, hogy Hamburgba helyezd �t lakhelyedet. El�g
lesz, ha idQnk�nt egy-egy hónapot t�ltesz Szum�tr�n. Bizony�ra tal�lsz majd megfelelQ em-
bert, akit kik�pezhetsz, mielQtt elhagyod Kota Radzs�t. P azut�n �tvehetn� az ottani �zlet
vezet�s�t. A hossz� trópusi tartózkod�s elQbb-utóbb am�gy is meg�rtana az eg�szs�gednek.
Milyen okos �s k�r�ltekintQ vagy, Marlen!
Elv�gre valós�ggal �sszenQttem a Forst �s Vanderheyden c�ggel. Gyakran elgondolkod-
tam m�r azon, nem volna-e �rdemes �jra idetelep�teni a k�zpontot, ahogyan ez a h�bor� elQtt
is volt.
A f�rfi bólintott.
Nagyon is igazad van. Csak �gy szabad szeml�lni a dolgokat. N�h�ny �vre m�g minden-
k�ppen vissza kell mennem Kota Radzs�ba, azut�n azonban mindent �gy lehetne int�zni,
hogy innen ir�ny�thassam a c�get.
Alaposan megr�gt�k m�g ezt a k�rd�st, �s azt is megtan�cskozt�k, hogy milyen int�zked�-
sekre volna sz�ks�g az �ltetv�nyeken, hogy minden rendben menjen, am�g Harald visszat�r
Szum�tr�ra.
Katje hamar kitombolta mag�ból a f�jdalom utolsó szikr�it is, s az elkesered�s hely�re f�-
lelmetes unalom l�pett. A gy�sz minden szórakoz�stól megfosztotta, �s term�szetesen a kerti
�nneps�grQl is le kellett mondania. Sz�rnyen unatkozott, mert nem volt �rz�ke ahhoz, hogy
felfedezze a csal�di tqzhely rejtett �rt�keit.
A legnagyobb nyugalomban �s visszavonults�gban telt el az augusztus �s szeptember elsQ
fele. Harald sz�m�ra v�gre igazi pihen�s volt ez, Katje azonban sz�rnyqnek tal�lta az ese-
m�nytelens�get.
Egy napon �ppen asztaln�l �ltek, amikor az asszony �gy szólt:
Egyszerqen nem b�rom tov�bb ezt az �letet! Valamit tennem kell, Harald. Csakhogy ez
itt, Hamburgban lehetetlen, ezt be kellett l�tnom. Tal�n elutazhatn�nk valahov�. Egy�bk�nt is
szeretn�k m�g k�r�ln�zni Európ�ban, mielQtt visszamegy�nk Szum�tr�ra.
A f�rfi egy pillanatig elgondolkodott az aj�nlaton, majd �gy szólt:
Meg�rtem, hogy szórakoz�sra v�gysz, Katje, de most nem tudom hosszabb idQre
itthagyni az �zletet. Sz�mtalan fontos �s halaszthatatlan elint�znivalóm van.
Az asszony r�gt�n fel�l�nk�lt.
Tudom, �s nem is k�v�nom, hogy velem t�ltsd az eg�sz idQt. Azt javaslom, utazzunk
egy�tt addig, ameddig szabadd� tudod tenni magad. Ahol �tk�zben a legjobban megtetszik,
ott berendezkedem egy kicsit, azut�n pedig �rtem j�ssz. Daipah majd ott marad velem.
Harald kis ideig m�rlegelte az �tletet, majd egyet�rtQen bólintott.
Rendben van, majd �ssze�ll�tjuk az �titervet.
Katje lobogó buzgalommal l�tott neki az elQk�sz�leteknek. KitqnQ hangulatban volt, bol-
dogs�ggal t�lt�tte el, hogy v�gre elmenek�lhet a hamburgi unalom elQl. Azt sem �rezte k�l�-
n�sebb szerencs�tlens�gnek, hogy hosszabb ideig el kell v�lnia f�rj�tQl. �pp ellenkezQleg,
m�r a h�zass�got is egyhang�nak kezdte �rezni, s szórakoztatónak tal�lta, hogy n�h�ny hetet
szalma�zvegyk�nt t�lthet el valamelyik eleg�ns �d�lQhelyen.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
