[ Pobierz całość w formacie PDF ]
volt, elrabolta a sz�vemet. Akkor elk�pzelhetetlennek tartottam, hogy �n is szerelemre lobbanjon ir�ntam, �s
egyszer majd �sszek�ss�k az �let�nket. El�rhetetlennek tqnt sz�momra, �s a józan eszem azt s�gta, soha nem
ker�lhet�nk k�zel egym�shoz. Most m�gis �gy l�tom, hogy itt a lehetQs�g, Mildred... de mi�rt is kell mindezt
elmondanom, amikor r�góta nyitott k�nyv kegyed elQtt a sz�vem.
A l�ny k�nnyes szemmel n�zett fel r�.
- Olyan jólesik hallgatni, amikor ilyeneket mond. Sz�vem egy darabj�t �n is ott hagytam a k�k ruh�s,
szQke, kócos haj� r�v�szn�l. Nem tudta, Hans Nordau?
A fi� mag�hoz h�zta.
- De, Mildred, tudtam, �reztem, �s m�r nem b�rom tov�bb. Amióta megismertem, arra v�gyom, hogy
megcsókolhassam.
A l�ny m�lyen elpirulva felemelte a fej�t, �s elb�joló sz�gyenlQss�ggel felk�n�lta ajk�t. Hans �r�mittasan
z�rta a karj�ba, �s sok �vi v�gyakoz�s ut�n ajkuk �sszeforrt az elsQ szerelmes csókban. Szorosan �lelt�k, �jra
�s �jra megcsókolt�k, �s boldogs�gtól sug�rzó szemmel n�zt�k egym�st. K�zben gyeng�d, bec�zQ szavakat
v�ltottak. Elmondt�k mindazt, amit a szerelmesp�rok ilyen pillanatokban �ltal�ban szoktak, �s sajn�lkoztak,
hogy nem elQbb v�ltott�k meg egym�st ebbQl az aggódó bizonytalans�gból.
Hans mentegetQz�tt:
- Nem tehettem m�sk�nt, dr�ga Mildred! Be kellett fejeznem az egyetemet. Nem k�rhettem meg a kezed a
tanulm�nyaim kellQs k�zep�n. Mit szólt volna az �desap�d?
- Lehett�l volna egy kicsit gyeng�debb hozz�m! Mi�rt kellett mindig olyan kim�rten viselkedned? -
mondta durc�san a l�ny, de a szeme mosolygott.
- Musz�j volt, k�l�nben k�ptelen lettem volna uralkodni magamon. Pedig milyen nehezemre esett
nyugodtnak �s tartózkodónak mutatkozni, amikor sz�vemben �gett a v�gy! H�la istennek, elm�lt ez az
idQszak, �s szomjam csillap�thattam hamvas ajkadon. Mindj�rt az elsQ nap meg akartam vallani neked
szerelmemet.
- Milyen jó, hogy nem v�rakoztatt�l m�g tov�bb! - szólt szemreh�nyóan a l�ny.
Erre Hans addig csókolta, am�g levegQ ut�n kapkodva sz�t nem v�ltak ajkaik. Majd felsóhajtva megszólalt:
- Nem, ezt senki nem k�rhette volna tQlem. �, Mildred, annyira f�ltem, hogy elvehet t�ged egy m�sik f�rfi
tQlem!
- T�nyleg ettQl tartott�l? Hiszen minden alkalommal, amikor elutazt�l, meg�g�rtem, hogy v�rok r�d.
- Igen, mindig mondtad, �s egy eg�sz �ven �t rem�nykedve gondoltam az �g�retedre. �des, dr�ga Mildred!
Utólag is k�sz�n�m ezerszer, hogy vigaszt mer�thettem szavaidból.
Ajkaik ism�t egym�sra tal�ltak, �s mindketten t�k�letesen megfeledkeztek arról, hogy Mildredet
zongor�zni k�ldt�k �t. Esz�kbe sem jutott, hogy a sz�lQk a szomsz�dos szob�ban vannak.
Ann�l ink�bb megijedtek, amikor hirtelen elQtt�k termett a k�t apa, �s Rudolf Nordau szemreh�nyóan
megk�rdezte:
- Ez lenne a zene, Mildred kisasszony?
A l�ny pirulva, nevetve n�zett a f�rfira, �s huncutul megszólalt:
- M�ghozz� milyen csod�latos zene Nordau �r! A fia oly sok sz�pet �s kedveset mondott nekem, hogy nem
is lehet ann�l szebb muzsika a f�ld�n!
- �n is amondó vagyok, dr�ga ap�m, hogy amit Mildred kisasszonytól hallottam, csak az angyalok
muzsik�j�hoz hasonl�tható - tette hozz� Hans. Majd Warren �rhoz fordult, �s felsóhajtva megszólalt: - �gy
�rzem, hogy elQsz�r magyar�zatot kell adnom, uram. Tiszta sz�vembQl szeretem a l�ny�t. Bocs�ssa meg
nekem, hogy �rzelmeim magammal ragadtak, �s erQsebbnek bizonyultak a józan megfontolts�gn�l. Engedje
meg, hogy tisztelettel megk�rjem �ntQl a l�nya kez�t!
Mildred �desapja nyak�ba ugrott, �r�m�ben s�rt �s ugyanakkor nevetett.
- Apa! Tudod, hogy visszaadta nekem az �letem, �s �n azt most neki aj�nd�kozom.
Warren �r megcsókolta a l�ny�t, majd kezet ny�jtott Hansnak.
- Tulajdonk�ppen ugyanannyi joga van Mildredhez, mint nekem. �gy gondolom, nem sok beleszól�som
lehet - tr�f�lkozott.
Hans megszor�totta a kez�t.
- Ne erre gondoljon, Warren �r, hanem arra, hogy elmondhatatlanul szeretem Mildredet.
- Kedves Hans! Senki m�sra nem b�zom sz�vesebben a l�nyomat, mint mag�ra.
- Sz�vbQl k�sz�n�m �nnek, �s �g�rem, mindent megteszek a l�nya boldogs�g��rt.
- Dr�ga Mildred, gyere, hadd �leljelek magamhoz, boldogg� tesz, hogy a l�nyom leszel - t�rta ki a karj�t
Rudolf Nordau.
Mildred pedig boldogan a f�rfihoz l�pett, �s hatalmas puszit nyomott az arc�ra.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
